21 éve ment el az „Öreg” antifasiszta – Kádár János halálára

„Számomra a társadalmi formációk, a feudalizmus, kapitalizmus, a szocializmus - a különböző társadalmi rendszerek - tudományos megnevezése nem lehet meghatározó. A maga idejében és gyakorlatában mindegyik lehet jó és lehet rossz. Azt tartom alapkérdésnek, hogy az adott társadalomban az emberek sorsa, léte milyen bizonytalanságban vagy biztonságban van, egyéni képességükkel, szellemi és fizikai munkájukért cserébe megkapják-e az élet örömét, tudnak-e boldogulni.”

„Én nem gondoltam, és soha nem hittem, hogy minden, amit korábban elhatároztunk, az mindig a lehető legtökéletesebb volt. Hiszen az idő során sok mindenre rájöttem. De nem gondolom, hogy ami volt, az csak mind rossz volt. Mint ahogy nem gondolom azt sem, hogy minden, ami a jövőben történik, az csak tökéletes lesz. Bizonyára követtem el hibákat is, de minden tettemet a jó szándék vezette, minden esetben, mindenek előtt a magyar nép érdekeit tartottam elsődlegesnek.”

Kádár János

Egy országot irányító politikusról a minősítés történelmi kritériuma nem lehet más: az adott történelmi körülmények között akadályozta vagy szolgálta az adott kor fejlődését, az ország, a nép érdekeit? Hangsúlyozandó, hogy nem érdekcsoport, vagy érdekcsoportok, hanem az ország, a nép (a társadalom tagjainak túlnyomó többsége) érdekét. Pártunk tagjainak, vezetésének egyöntetű véleménye: Kádár János az adott kor történelmi körülmények között maximálisan kiállt országa, népe érdeke mellett. Országunk az akkori viszonyok között elismerten fejlődött, más országok előtt is példakép volt. Tényekkel alátámasztható, hogy politikusi személyét elismerték, tisztelték a nyugat vezető politikusai is. Antifasiszta beállítottsága közismert volt.

Kádár János halálának 21. évfordulója alkalmából pártunk koszorút helyezett el a politikus sírján.

„ Kádár Jánost személyesen ismertem, bár csak 23 éves voltam, amikor elhunyt.

Az első hozzá kapcsolódó emlékképem egész kis koromból, akkor villant belém, amikor már több évvel Kádár János halála után beléptem egykori lakásába. Ekkor elevenedett fel bennem: 4-5 évesen nagyapámmal jártam itt. Nagyapám elvonult az „Öreggel” külön szobába beszélni, addig engem egy kedves néni (a felesége) süteménnyel – finomságokkal - vendégelt meg.

Később, mikor a Belügyben kezdtem dolgozni (1985), találkoztunk és jó munkát kívánt. Hamarosan kaptam tőle egy bizalmi feladatot is: idős, beteg, általa tisztelt és kijelölt embereket kellett látogatnom, patronálnom, egészségük iránt érdeklődnöm, beszélgetnem velük, hogy érezzék, nem feledkeztek meg róluk. (Ezt társadalmi feladatként kaptam.)

Egyszer egy vadászvacsorán is jelen lehettem, mint szolgálatban lévő rendőrtiszt. Kádár János nem volt társasági ember, viszonylag keveset beszélgetett. Inkább nézelődött, figyelt.”

Fürst-Hidvégi Tibor elnök