Népszava Online - Belpolitika
2008.07.12. | 05:10:00
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1070787
Hetek óta keringenek a hírek arról, hogy valahol bemutatják az 1940-ben Németországban készült antiszemita filmet, amelyet Lion Feuchtwanger Jud Süß című könyve alapján forgattak Goebbels náci propagandaminiszter ihletésére. Többszöri nekirugaszkodás után, csütörtök este végre találtak helyet a filmet forgalmazó Gede testvérek, a vetítésre csak előzetes bejelentés alapján, szinte titokban lehetett bejutni.
Gyülekezik a közönség a Hegedűs Gyula utcában. A helyszín nem véletlen, hiszen szántszándékkal választották az apró, patkányszagú pincehelyiséget az Újlipótvárosban annak a filmnek a bemutatására, amely a náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels antiszemita filozófiájának vérfagyasztó és megrázó „alkotása”. A szélsőjobboldali internetes portálokon már korábban hírt adtak arról, hogy a film bemutatását nem engedélyezték sem a Magyarok Világszövetségének székházában, sem az újpesti katolikus plébánián. Ennek ellenére a könyvkiadó Gede testvérek, ifjabb Hegedűs Lórántné Kovács Enikő, Budakeszi alpolgármestere anyagi és erkölcsi támogatásával újra és újra nekirugaszkodtak, hogy láthatóvá tegyék Josef Süß, a XVIII. században élt zsidó bankár történetéről szóló filmet.
Ki is volt ez a Josef Süß, akinek alakját egyébként a szintén zsidó származása miatt száműzetésbe kényszerített Lion Feuchtwanger formálta meg a könyvében? Gazdag, befolyásos zsidó, aki levetve kaftánját, levágva pajeszát mérhetetlen kincsével, pénzével befolyást szerzett a sváb herceg és annak udvartartása fölött. Ő volt az az ember, akitől minden döntés függött, minden fillér az ő kezén ment keresztül, melynek révén iszonyatosan gyorsan növelte gazdagságát. Gyűlölték, félték, irigyelték és imádták. Tobzódott a hatalom minden áldásában. Kéjelgett a pénzben és a nőkben. Torz, szinte már beteges jelleme nem riadt vissza mások eltiprásától, kisemmizésétől, megalázásától, meggyilkolásától. Nem véletlen tehát, hogy kiváló lehetőségnek bizonyult a regény alapanyaga egy filmhez, a borzalmas náci ideológia kifejtéséhez.
És most erre kíváncsiak a mi magyarjaink. Jönnek is szép számmal. Meglepetés, hogy a várakozással ellentétben nem az utcákról, a tüntetésekről ismert, kigyúrt, tetovált figurák, goj motorosok gyülekeznek. Még csak egy árpádsávos zászlót sem látni. Itt vannak viszont a luxusnácik. Elegáns hölgy arany karpereccel, úriember nyári öltönyben, de hogy ne legyen kétségünk afelől, hogy valójában miként is gondolkozhatnak, azt egy-két trikóról leolvashatjuk. Itt van Árpád nemzete és a nagy Magyarországot vizionáló, revizionista jelszavakkal kidekorált fiatalember. De akad még ennél is meglepőbb. Az egyik férfi széles nadrágtartóján náci vaskereszt ábrája virít.
Gyanakodva méregetnek mindenkit, aki a szűk, dohos, alkalmi mozi bejáratához érkezik. Az előzetes telefonjelentkezések alapján osztogatják a jegyeket. Ezer forint, annyi, mint a plazában. Aztán kiderül, hogy bent két sor szék foglalt, bár nem ülnek még mindegyiken. A cédulákról leolvasható, hogy ezeket a helyeket a Kossuth téri hősöknek tartják fenn. Végül helyezkedünk ide-oda, csak megtelik a terem, sőt már a lépcsőn is szoronganak a kíváncsiskodók. Sötétség, majd megjelenik a vásznon a nyitókép. Dávid-csillag, Tóra-tekercs, menóra.
Pajeszos zsidók nyüzsögnek. Arcuk eltorzult, szinte már úgy érezzük, akár lehetnének azok a vérittas rabbik is, akiket a magyar históriából a tiszaeszlári terv révén jelenítettek meg. De van más párhuzamos érzésünk is a magyar valósággal, amikor a német filmet nézzük. Felötlik a szélsőjobboldali sajtó kedvenc alakjának írása, aki a magyar Jud Süß alakját a mohácsi vész vesztese, II. Lajos király kincstárnokában, Fortunátus Imrében találta meg. Az eredetileg Spanyolországból elűzött szefárd család sarja ugyancsak gazdag pénzember volt, aki a magyar király kincstárnokaként kiürítette a kasszát. Akad, aki ennek és nem a török túlerőnek tulajdonítja a magyar seregek pusztulását Mohácsnál.
Ugye milyen egyszerű a történelemmel játszani? – ötlik fel, miközben a közönség soraiból hallatszik, hogy na, most is látszik, minden a zsidókon múlik, minden rosszat nekik köszönhetünk.
Pereg tovább a film. Folyik az alkudozás, mit kér cserébe a mérhetetlen értékű ékszerekért és számolatlanul kínált aranytallérokért a zsidó bankár. A válasz egyszerű, töröljék el a törvényt, ami szerint egy zsidó nem teheti be a lábát Stuttgartba. És mit tehet erre Károly Sándor nagyherceg? Megpróbálja rávenni a tanácsot, hogy töröljék el a törvényt. Így csap össze a demokratikusan választott testület és az egyeduralomra törekvő főherceg. És így csapnak föl az indulatok a nézőtéren is. „Nézd a büdös pofáját!” – szólal meg mögöttem a sötétben egy korosodó hölgy, amikor immár szakáll és pajesz nélkül, kackiás bajusszal és rokokó divat szerinti német ruhában jelenik meg a vásznon a zsidó, aki azzal magyarázza a rabbinak színe váltását, hogy döntésével lehetőséget teremt az uralkodásra a gojok felett.
„Na ezt hallanák a mi jó kis motorosaink” – sziszegnek köröttem, és érezhetően növekszik a gyűlölet, a film elérte célját. Hasonlóképpen, ahogyan azt eltervezte dr. Goebbels még annak idején, amikor nem csupán a németországi és ausztriai mozikban, hanem Magyarországon is sűrűn vetítették a háború alatt ezt a filmet. Sőt a harcoló német egységekhez is elvitték, ezzel is növelve a kedvüket a zsidógyilkolászásra. A háború után Ausztriában és Németországban a film vetítését betiltották. Nem tudok róla, hogy Magyarországon létezik-e ilyen konkrét tiltás, de hogy csak rejtőzködve, konspirálva, szinte suttyomban merik levetíteni, az nem lehet véletlen.
Aztán elérkezünk a fináléhoz. A rossz – akár egy igaz mesében – elnyeri méltó büntetését. A zsidó bankár puccskísérlete megbukik, a börtönbe zárt tanácsnok kiszabadul, a nagyherceg dühében gutaütést kap. És nincs más hátra, mint hogy kimondják az ítéletet Josef Süß fölött: bitófára vele. Amikor a semmibe zuhan a test, kitör a tapsvihar a moziteremben. Ováció és kiabálás: „Ilyen akasztófát kellene a Kossuth térre is állítani!”
Felkapcsolják a lámpát, az arcok derűsek, a meleg nyári éjszakában a luxusnácik elégedetten sétálnak haza.